Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A különleges ellátás a gyermekvédelemben

 A különleges ellátás a gyermekvédelemben

 

Létrejötte, története:

         Az állami gondoskodásban élő gyermekek és fiatalok jelentős hányada, kb. egy negyede szenved valamilyen fogyatékosságban, zömükben az értelmi fogyatékosság valamelyik szintjén állnak. Ma a fogyatékos gyermekeket pedagógiai meghatározás szerint „sajátos nevelési igényű” tanulóknak hívják. (Később, ha felnőttek lesznek, ismét értelmi fogyatékosnak nevezik, hiszen abban a korban már az előző elnevezés mosolyt keltene.)

Arról, hogy az átlagnépességhez képest, miért ilyen magas az arányuk az állami gondoskodásban, számos elmélet él, és mi is sokat vitatkoztunk erről, most ezt nem kívánom kifejteni.

         Amíg a normál populáció főként a családban élte életétl az elmúlt évtizedekben, a fogyatékosok közül többen, kiemelten a családokban is problémákkal küzdők, hetes bentlakásos intézményekben, úgynevezett „Általános Iskola és Diákotthonokban" éltek. Mivel ezek az intézmények is tudták biztosítani a folyamatos bentlakást, az állami gondoskodásban élő fogyatékosoknak akkor nem szerveztek más intézményt, valamiféle „vad integrációban” az Általános Iskolák és Diákotthonok gondoskodtak teljes körű ellátásukról az intézményekben dolgozó nevelőtanárok plusz feladataként. A rendszer jelentős előnye volt, hogy helyben volt a gyógypedagógiai segítségnyújtás, hátránya, hogy a teljes körű ellátás, illetve az otthont nyújtó ellátás biztosítása nem volt mindenütt és mindenhol maradéktalanul biztosított. Hátrányként említhetjük, hogy a jó képességű tanulók így kimaradtak az akkor intenzívvé váló oktatási integrációból. Nehézséget jelentett a nem fogyatékos testvérek elhelyezése is.

         Az 1997-es Gyermekvédelmi törvény és rendeletei először csak normál és speciális ellátást különböztetett meg, ami elnagyoló volt, és nem igazodott a szükségletekhez. A valós világ problémáit sem tükrözte. Különösen az Általános Iskola és Diákotthonokat érintette rosszul a kérdés, hiszen elkezdtek beáramolni a nem fogyatékos, problémás személyiségű gyerekek, ezzel nagy gondot okozva. Ugyanakkor a gyermekotthonok egyéb formáiban is megnyílt a fogyatékos gyermekek nevelési lehetősége.

         2001. tavaszán, a frissen alakult Lakásotthonok Országos Egyesülete Balatonkenesén a Honvéd üdülőben rendezte 0-dik, azaz az első hivatalost megelőző, szakmai programját a gyermekvédelem problémáiról. Mint Általános Iskola és Diákotthon igazgatót, és mint jelentős számú állami gondoskodás alatt álló tanulóval foglalkozó szakembert, engem kértek fel arra, hogy a Speciális ellátás problémáit, kiemelten a fogalom, gyűjtő jellegének megbontását próbáljam egy szakmai fórumon (később ebből lett a különleges ellátás szekció, amit 10 évig vezettem még ezután) megtárgyalni. Nagy örömünkre, érzékelve a probléma súlyát, a mi fórumunkon vett részt Dr Kovács Erzsébet a minisztérium főosztályvezető helyettese. Ott csúszott ki a számon az a mondat, hogy „ezek a gyerekek nem speciálisak, csak valamilyen szempontból különlegesek” és így váltam akaraton kívül a "fogalom" keresztapjává. Már ott is felmerültek azok a tényezők, amik alátámasztották a minisztérium rövidesen bekövetkező törvénymódosítását, amiben már ez a megkülönböztető elnevezés szerepelt, nagy örömünkre. Természetesen segíthetett az a jegyzőkönyv is, amit a tanácskozás után, (és azt követően minden évben, a szekcióülések után)  eljuttattam a minisztériumhoz.

 

Tartalmi jegyek, meghatározások:

 

         A „különleges ellátás elválasztása nélkülözhetetlen volt a speciális ellátástól. Elsősorban a szükségletek jellegéből, az ellátási igény formájából, az igénybevevők személyiségállapotának különbségéből adódik ennek a szükségszerűsége.

         A különleges ellátás területére kerültek elsősorban a fogyatékosok, későbbiekben tanulói életkoruk miatt a sajátos nevelési igényű meghatározás vált általánossá (fontos, hogy nem csak az értelmi, de a testi, érzékszervi fogyatékosok is ide tartoznak). Ezen túlmenően ide tartoznak, de sajátos csoportot képviselnek a 0-3 évesek. Ide tartoznak még azok a tartós betegek, akik krónikus betegségben szenvednek, és ezért szintén sajátos megsegítésre szorulnak. A csoport jellemzője, hogy a különleges ellátás hosszabb ideig tartó, és nem igényel speciális krízisterápiát, mint a speciális ellátás, de különleges szakértelmet igényel az ellátást nyújtóktól. Fogyatékosok esetében ez a különleges szakismeret a gyógypedagógusi szakma és annak módszertana, 0-3 évesek esetében a csecsemőgondozás. Tartós betegek esetében nincs speciális szakma, de talán az egészségügyi szakápoló volna a leginkább megfelelő szakember ezek számára a gyerekek számára. A speciális ellátás is lehet tartós, vagy hosszabb ideig tartó, de ott elsődleges cél az, hogy a speciális ellátás szükségessége lehetőleg mihamarabb megszűnjön. Kiemelkedik a krízisterápiás jelleg. A különleges ellátásba kerülők egy adott, megszüntethetetlen állapotban (fogyatékosság) vagy egy életkorban (0-3 évesek) illetve egy a pedagógiától független állapotban (tartós betegség) vannak, igy folyamatos a megsegítési igényük, de alapvetően nem krízisterápiára, közvetlen intervencióra van szükség. A speciális ellátásban részesülők jó esetben az ellátás során intenzív terápiás helyzetben vannak , ami elsősorban a speciális probléma megszüntetését segíti elő, minden más segítségnyújtás, gondozás, ápolás fontos, de másodlagos szempont. Ilyen például bármennyire furcsa is, esetükben az iskola, a munka stb. A speciális ellátottak, teljes individuális nevelést, sőt még inkább a szakszerű klinikai pszichológusi, pszichiáteri, terepautai krízissegítést igényelnek, a különleges ellátottak számára egy folyamatos, sajátos, az állapotukhoz köthető, szakszerű ellátást kell biztosítani. Erre alkalmas (és nélkülözhetetlen) fogyatékosoknál a gyógypedagógus, 0-3 éveseknél a csecsemőgondozó. Módszertana a gyógypedagógiai és a csecsemőgondozói módszertan, illetve a tartós betegeknél, az orvosi útmutatások következetes betartása. A speciális ellátásnál a terápiás és krízis időszakok kiemelt jelentőségűek, valamint ott nélkülözhetetlen a már előbb felsorolt speciális szakemberek intenzív közreműködése, a kiemelkedő képességű gondozó szakszemélyzet mellett..

         Fentiekből jól felismerhető, hogy a fogyatékos, a 0-3 éves és a tartósan beteg nem keverhető a pszichiátriai beteg, antiszociális, bűnöző, vagy drogos fiatallal. Teljesen más ellátást igényel az egyik és mást a másik.

         A gyakorlat azt mutatja, hogy a különleges ellátottak között is előfordul, az utóbbi időben egyre gyakrabban, speciális ellátási szükségletű tanuló. Szekciónk szakmai vitái során egyértelművé vált, hogy a speciális ellátási szükséglet, feladatellátásban meg kell, hogy előzze a különleges ellátási szükségletet a szolgáltatás nyújtása során. Ez azt jelenti, hogy a gyógypedagógus, speciális képzettség nélkül, alap esetben nem kompetens a drogos, antiszociális, bűnöző, pszichiátriai beteg speciális ellátására. Ezek esetében mindig szükséges a klinikai pszichológus, pszichiáter, terepauta segítsége. Ezek nélkül, és a gyerekek a különleges csoportból történő mielőbbi átmeneti kiemelése nélkül, nem lehet jó megoldást találni. Természetes, hogy a különleges szükségletű, és egyszerre speciális szükségletű gondozottnak is szüksége van a gyógypedagógiai segítségnyújtásra, de csak másodlagosan. Az elsődleges a speciális szükségletből adódó probléma kezelése, és ha ez sikerült, akkor a gyerek nem a normál, hanem a különleges otthonba (csoportba) kerülhet vissza.

 

Összefoglalás konkluziók:

 

         A Különleges és a speciális ellátás egymástól elkülönítetten, a lényeges tartalmi különbségek figyelembevételével kezelendők. Nem szabad a fogalmakat, és az ellátottakat sem keverni a fogalomkörön belül. Mindkét ellátás esetében többletszolgáltatást kell nyújtani az ellátottnak, és ezt a csoportlétszám, illetve a finanszírozás területén figyelembe kell venni. A Speciális ellátás a két fogalom körében súlyosabb és intenzívebb intervenciót igényel, tehát mindig megelőzi a különleges ellátást, ugyanakkor a különleges ellátásra is jogosult speciális ellátottnak biztosítani kell a gyógypedagógiai megsegítést is.

A kliensek, gondozottak személyisége folyamatosan változik, nem hanyagolható el ezen állapot szakmai követése, és az e témakörben folyó rendszeres szakmai konzultáció sem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.