Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért nem illeszthető be a gyógypedagógia a mai közoktatási rendszerbe?

 Miért nem illeszthető be a gyógypedagógia a mai közoktatási rendszerbe?

         A magyarországi gyógypedagógia sajátos szerepet tölt be a társadalmi szolgáltatások rendszerében. Mivel ez a rendszer hazánkban így alakult ki, és mivel számos olyan rendszer van a többi európai országban, ami kialakulása során más utat járt be, ezekkel a hazai gyógypedagógia csak bizonyos áttéteken keresztül vethető össze.

         Saját tapasztalataim szerint legtöbb országban megoszlik a gyógypedagógiai ellátás az oktatás, a szociális szakterület és az egészségügy között. Az általam ismert formákban olyan sajátos együttműködést alakítottak ki ezek a területek, amely együttműködés biztosítja az eredményes működést. Van a finanszírozásnak olyan módja, ami globálisan, és egyedileg is kezeli a szakmai problémákat, számos akadályt le tud győzni, ugyanakkor a közoktatás átalakulásával egyre súlyosabb problémák merülnek fel külföldön is. A jelentősen „sűrűbb” szociális háló elfed dolgokat, de a gyógypedagógiával kapcsolatos globális látásmód hiánya egyre inkább hozza felszínre a gondokat.

         Hazánkban a közoktatás rendszerében, - és kiemelt probléma, hogy teljes kompatibilitást elvárva, - próbálják beilleszteni, kizárólag pedagógiai szemléletben a gyógypedagógiát. Ez addig kevés gondot okozott, amíg, amúgy ráhagyó módon hagyták a dolgokat folyni, és a gyógypedagógust végezni a dolgát. Most, hogy rendszerszerűen megpróbálják rendezni, és szabályozni a dolgokat, egyre inkább előjönnek az anomáliák.

         A probléma ott kezdődik, hogy jogi és bizonyos szakmaszerkezeti rendszerekbe nem illeszthető be a gyógypedagógia. Ez többek között azért van így, mert a gyógypedagógia nem a pedagógia egyik ága, ahogy azt az utóbbi időben megpróbálták tanítani. Nem a pedagógia a főfogalom, és az alá rendezhető be a gyógypedagógia, hanem a főfogalom a gyógypedagógia, és az alá rendezett fogalom a pedagógia, a biológia (orvostudomány), a pszichológia és nem utolsó sorban a szociológia, illetve a szociális ellátás.

         A dolgot akkor értjük meg, ha rendezzük gondolatainkat.

A gyógypedagógia egyfajta terápiás hatást főként, de nem kizárólag pedagógiai módszerekkel biztosító szakmai terület, amely a tanköteles korú gyermekek esetében az iskolai oktatást is ellátja. Leginkább itt zavarodik össze az ok és az okozat, az előzmény és a következmény, a cél és az eszköz. Ha csak az oktatást emeljük ki, mint azt a mai rendszer próbálja megtenni, a gyermek fejlődése lassú, de akár krízis helyzet, vagy demencia is kialakulhat, amiért a gyógypedagógust hibáztatják, pedig a hiba a rendszerben van, és minél jobban próbálják beszorítani a klasszikus közoktatási rendszerbe a gyógypedagógiát, annál valószínűbbek és nagyobbak a kudarcok.

         A dolog megértéséhez azt kell tudomásul venni, hogy a gyógypedagógia egy önálló, sajátos jegyekkel bíró, a többi érintett tudományterületekről a gyógypedagógia számára szükséges ismereteket ebbe a tudományba rendszerszerűen szintetizáló egységes szemléleti struktúra. Vannak önálló, és csak itt érvényesülő szabályai, rendszere, diszciplínái és sorolhatnám azokat a jegyeket, amik önálló tudománnyá teszik. Így főfogalomként sehogy sem tuszkolható bele saját fogalmi rendszerének egyik alegységébe. Ezért hiába való a törekvés, amit tapasztalunk, és ezért vállalkozott lehetetlen dologra a közoktatás irányítás igy,  ezen a területen. Egyszerűbben megfogalmazva a gyógypedagógia oktatás is, de mégsem teljesen az, szociális ellátás is, de mégsem teljesen az, egészségügyi tevékenység – terápia is, de mégsem teljesen az, és lélektani segítő tevékenység is de mégsem teljesen az.

A gyógypedagógia egy sajátos szakterület, csak úgy fogható meg, hogy gyógypedagógiaként definiáljuk.

         Oktalan kísérletezés ezt besuvasztani a „normál” oktatásba, mert az alapvetően más. Más a célja, mások az eszközei és túlnyomóan mások a módszerei. Vannak hasonló területek,. vannak kapcsolódások, de ezek nem jelentik azt, hogy a két terület azonos.

         Lehet ezzel kísérletezgetni, jogászkodni, vagy egyéb okoskodással erőszakot tenni rajta, sehogyan sem fog beleilleszkedni önmaga alrendszerébe. A kígyó sem képes teljesen felfalni önmagát.

         A mai gyógypedagógiát a téma periférikus szakemberei úgy látják, mint a klasszikus példa szerint a vak csoport az elefántot. Aki az ormányánál áll azt mondja, hogy az elefánt egy izmos kígyó, aki a lábainál áll esküszik, hogy egy vastag bőrrel bevont oszlop, aki a farkánál áll kis szőrős végű vastag madzagnak véli, aki a törzsét éri fel azt mondja, hogy egy hatalmas hordó és sorolhatnám. Mind az elefánt egy részét tapasztalják, de amit tapasztalnak, még sok minden lehet nem csak elefánt. Nem tudom, hogy a hasonlat jól érzékelteti azt a szemléletbeli problémát, ami a mai gyógypedagógiát felületesen szemlélők hibás érzékelését mutatja. A részek külön – külön nem adják ki az egészet és nem is biztos, hogy jellemzik, vagy képesek leírni azt.

         Ezért gondolom én, hogy a közoktatás igazgatás besétált egy zsákutcába, és nem akar körbenézni, tájékozódni, csak menni tovább az eltervezett úton. Ráadásul az út végén nem fal van, aminek nekicsattanva észre térhetnének, hanem szakadék.

         Összefoglalva egy átfogóbb szakterületet belepréselni önmaga egyik alrendszerébe egyértelműen kudarcra ítélt próbálkozás, ráadásul valamit egyes kiválasztott részeit szemlélve egésznek feltételezni szintén baklövés.

         Nagyon kíváncsi vagyok, meddig próbálkoznak még egyesek a lehetetlennel, és ami sokkal rosszabb mi lesz a hibásan, rosszul, vagy felületesen ellátott gyermekek sorsa, és mennyibe fog ez később kerülni a társadalomnak?

Miért nem lehet belátni, hogy a gyógypedagógia egy komplex valami, ami egy alrendszerbe a másik, harmadik és negyedik alrendszer bevonása nélkül, illetve a gyógypedagógia egyedi kezelése nélkül hatalmas hiba. A régi közoktatási törvény sem volt tökéletes, de egy (ráadásul igen hosszú és sok alszámmal és betűvel tagolt) paragrafusa külön szabályozást biztosított. Megadta a lehetőséget a sajátos eltérésre. Persze akkor is voltak kísérletek a skatulyába préselésre, de mikor érezték a kudarcot, feladták, és elfogadták, hogy ez valami egészen más, mint ami befér a skatulyáikba.

         Javaslat: A gyógypedagógusok véleményének meghallgatása mellett, egy külön szabályozást kellene biztosítani törvényen belül, vagy amellett ennek a szakmának. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.