Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

I.                   A gyógypedagógia, mint szakma és mint tudomány:

 

Úgy gondolom, hogy a szintén sokat szenvedett közoktatási szakterületek közül ezen a szakterületen okozta a legnagyobb károkat az elmúlt időszak liberálanarchista, esetenként liberálterrorista oktatáspolitikája. Szakmám, a legalább egy évszázados nemzetközi elismertségtől egészen az általános iskola egyik tanítói szakjának szintjére degraládálódott, rá hárítva a felelősséget azért, hogy a nehéz időszakokban, néha önmagát is túlvállalva, felvállalta a hagyományos oktatási rendszerekben segítséget nem kapók megsegítését és oktatását. Ezek az önmagukat szociológusnak nevező demagógok a gyógypedagógiát kiáltották ki bűnösnek azért, hogy évekig nem voltak képesek eszközöket kitalálni a lemaradók megsegítésére. Azt állították, hogy a gyógypedagógia feladatot kreált magának, miközben a legproblémásabb rétegeken, erején felül nem csak próbált, de valóban segített is. Jobb hatásfokkal, mint mások, de nem tökéletesen. Ez a mi bűnünk.

 

II.                A gyógypedagógiai megsegítésre szoruló gyerekek:

 

A fogyatékkal élő, illetve egyre zavarosabb és érthetetlenebb fogalomrendszerrel megnevezett, de ugyanahhoz a populációhoz tartozó gyerekek a pedagógiai kísérletezés, és a politikai demagógia játékszereivé váltak. Egyik alapvető kulcsszó volt az „iskolai oktatásban való integráció”. Az egyébként esetenként, különösen az enyhébb súlyú testi és érzékszervi fogyatékosoknál jól használható eszközt politikai cél szintjére emelték. Azt a racionális gondolatot, hogy sokkal fontosabb, a későbbi társadalmi integráció, elvetették, és válogatottnál válogatottabb kényszerekkel vették rá az iskolákat, hogy arra fel nem készülve, és az ilyen integrációra alkalmatlan fogyatékos gyermekeket ültessenek be, „normál” és megfelelő körülmények között jól teljesíteni tudó gyerekek közé. Ennek a következménye mindkét fél, de leginkább a velük dolgozó pedagógus életében a sorozatos kudarc, a neurotizálódás, az oktatás színvonalának zuhanása, az iskolai agresszió, és végül a későbbi lehetséges társadalmi integráció teljes lehetetlenné tétele. Így tették tönkre azokat a tanulókat, akiken segíteniük kellett volna, azokat a pedagógusokat, akik jól tudtak dolgozni a szakmájuknak megfelelő populációval és azokat a gyerekeket, akik tanulni akartak, de ebben a légkörben ez lehetetlenné vált. Így hatott az erőszakos, politikamotivált integráció, bomlasztólag az oktatási rendszerre. Az EU elméleti liberálisai felé, pedig szálltak a jelentések a sikerekről. Válasz: dicséret és szétvert magyar oktatásügy.

 

 

 

 

III.             A gyógypedagógiai intézmények

 

Tudni kell, hogy sok nehézséggel, közel száz év fejlődés után létrejött a gyógypedagógia olyan szakmai ellátó rendszere, ami országos lefedettséget mutatott. Ebben számos tőlünk nyugatra lévő országot is sikerült megelőznünk. Az ilyen integráció, a népességfogyás, és nem kevésbé helyi anyagi megfontolások következtében egyre több gyógypedagógiai intézményt zártak be, vagy fejlesztettek vissza. Egyes, jó érdekképviselő körzetekben kialakultak az EGYMI-nek nevezett komplex intézmények, amik egy szűk területen, gyakorlatilag szigetekként a fehér folttá váló országban minden gyógypedagógiai segítségnyújtást felvállaltak. (Ha volt rá kompetenciájuk, ha nem akkor is az életben maradásért). A Klasszikus és speciális, nagy professzionizmusra szert tevő gyógypedagógiai intézményeket bezárták, vagy veszélyeztetett helyzetben visszafogottan működhettek tovább. Így az országos lefedettség hézagossá vált, a speciális megsegítésre sokaknak esélyük sincs, és a korszerű hetes iskolákként működő kollégiumok, akik biztosították, hogy a sérült gyerekek szülei hét közben munkát vállalhassanak, teljes energiájukkal nevelhessék a családban élő ép testvéreket, azzal a váddal, hogy elszakítják a sérült gyereket a családtól, megszűntek, vagy visszafejlődtek. Ennek következtében a szülők kénytelenek feladni munkahelyeiket, a családok egy frusztrált élethelyzetben élnek, amiben minden a fogyatékos gyerek körül forog, de mindenki más sérül. Az intézményrendszeren létrejött hézagokat nem lesz könnyű és olcsó pótolni, a tönkrement többnyire megtévesztett, és ebbe az életformába bekényszerített családokat pedig már nem lehet kárpótolni.

Nagyon röviden és tömören így tudtam összefoglalni siralmaimat, és megtenni jakkiáltásomat egy a társadalom általános érdekei ellenére a liberalizmus által megalázott és megcsonkított szakma nevében, és érdekében. Remélem valami jó történik ezen a szakterületen, az új kormány ténykedése során.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Fontos gondolatok! Nem csa

(Nagy Tibor, 2011.01.28 21:41)

Gratulálok a HONLAPODBAN közzétett, igen komoly szakmai problémákat - és aktualitásokat - taglaló dolgozatodhoz.
Jó lenne nagyon sok szakmában dolgozónak - meg azon kivülieknek is - a véleményedet megismerni.