Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tézisek az integrációról, javaslatok az új törvényhez

Kerekes Ferenc Béla:

 

 

Tézisek az integráció a közoktatásban témakörhöz

 

Alapvetések:

         Az Integráció társadalmilag kívánatos, szükségszerű része a korszerű pedagógiai szemléletnek. Ugyanakkor különbséget kell tenni az integrációk különféle formái között:

·        Abszolút értelemben vett integráció- általános együttoktatás

·        Részleges integráció – részbeni együttoktatás

o   egyes foglalkozásokon kiemelve a rászoruló tanulót

o   egy épületben, folyosón, de külön csoportban oktatás

·        Szociális integráció

o   Külön intézményben, vagy intézményegységben való oktatás mellett közös programok, tevékenységek szervezése

·        Társadalmi integráció – egy kitűzött cél, ami biztosítja a tanulóknak a tanulási periódus végére, a társadalomba való legoptimálisabb beilleszkedését.

o   Ennek érdekében oktathatunk:

- Közösen szervezett csoportban, speciális segítségnyújtás mellett

-  Közösen szervezett csoportokban bizonyos esetekben kiemelve nyújtva a speciális segítségnyújtást

-  Speciális csoportokban speciális eszközök és módszerek alkalmazásával.

         Az integráció megvalósítása során mindég a társadalmi integrációs célokat kell szolgálni, úgy hogy se az érintett tanuló, se a tanulói közösség, ne kerüljön hátrányba és ne sérüljön.

         Ennek kell alárendelni a csoportszervezési formákat.

         Az erőltetett, ráerőszakolt, kényszerintegráció az érintett személyben és a közösségekben is negatív indulatokat, egész életre szóló sérüléseket válthat ki, az egyén érdekeinek előtérbe állításával nem kívánatos negatív közösségi hatásokat vált ki, ami táptalaja az előítéleteknek, veszélyezteti a társadalmi békét.

         Egyes tanulók, kiemelten a klasszikus értelemben értelmi fogyatékkal élők, valamint a súlyos testi és érzékszervi sérültek számára a közoktatás alapfokú szakaszában előnyösebb, ha védett környezetben és intenzíven, tehát külön csoportokban történik az oktatásuk. Ez nem szegregáció, nem lehet az, hiszen a társadalmi integráció céljait szolgálja.

         A csinált integráció nem jó, az integrációt nem csinálni kell, hanem az integrációs célt megvalósítani a rendelkezésünkre álló eszközökkel.

 

A roma integráció:

         Alapvetésként ki kell mondani, hogy a roma etnikumot homogén egészként kezelni politikai, és szakmapolitikai hiba. A roma etnikum hasonlóan strukturált, mint az ország népessége, még ha az arányok nem is mindég azonosak. A roma etnikum egy része csaknem teljesen integrálódott a társadalomba, nem, vagy nem jellemzően fogadja el az egyébként felesleges megkülönböztetést. Más része, szokásainak, és etnikai sajátosságainak megtartása mellett alapvetően jól integrálódott, és nem kis számban fokozott nemzeti értéket képvisel művészeti tevékenységével, társadalmi szerepvállalásával. Következő rétegük a részben integrálódott, többnyire városban, nagyobb településeken élő roma kisebbség, akik csak változó mértékben integrálódtak, társadalmi életünk szabályait szelektíven fogadják el, bár valódi hagyományaik egy része, már nem autentikusan érvényesül életük szervezésében. A negyedik réteg, a főként kistelepüléseken, néha a településtől is elkülönülve, kolóniákon élő, társadalmilag súlyosan lemaradó réteg, akik közé nem roma származású, de életmódjuk alapján ehhez a réteghez sodródó személyek is csapódnak, és együtt, egy, a társadalomra kisebb – nagyobb veszélyt jelentő szubkultúrává alakulnak. Gyakorlatilag évtizedek óta munkanélküli, segélyekből, és kisebb megélhetési bűncselekményekből tartják fenn magukat. Cselekedeteiket gyakran hagyományokkal indokolják, de a valódi roma hagyományokhoz ezeknek többnyire kevés köze van. Megítélésem szerint ezt a csoportot inkább egy szubkultúra jellemzi, mint etnikai jellemzők. Helyzete perifériás, viselkedését, társadalmi hozzáállását jelentősen befolyásolja az a politikai kör, ami hasznot kíván belőlük húzni. Helyzetük megítélésem szerint nem etnikai, hanem alapvetően szociális kérdés. Ezt igazolja az is, hogy az elmúlt idők elszegényedése következtében a hátrányos helyzetű térségek kistelepülésein élő, nem roma származású elszegényedett csoportok viselkedése kísértetiesen kezd, ehhez a réteghez hasonlítani.

A közösségeinkben élő roma emberek, a magyar társadalom teljes jogú polgárai, legfeljebb őseik származásában különbözhetnek tőlünk, ami bármely más nemzetiség, etnikum, vagy kisebbségi csoport esetében is így van. Megkülönböztetni őket a többi polgártól nem kell és nem szabad.

         Minden magyar emberre azonos jogok és kötelezettségek vonatkoznak.

         Az a roma tanuló, aki azonos mentális képességekkel, és szociális tulajdonságokkal rendelkezik, mint az ország többi polgára, származása miatt nem rekeszthető ki a többségi iskolából.

         Ugyanakkor, ha bármely tanuló mentális képessége lényegesen alacsonyabb, és ez mérhető, illetve hosszabb tapasztalattal igazolható, vagy bármely tanuló szociális képességei jelentősen eltérnek a többi tanulótól, akkor számukra olyan csoportot kell szervezni, ahol képesek úgy teljesíteni tankötelességüket, hogy nem zavarják, vagy akadályozzák a többiek munkáját, fejlődését. Ezekben a csoportokban legalább olyan, vagy jobb személyi és tárgyi feltételeket kell biztosítani, mint a normál csoportokban, gondoskodni kell a tanulmányi kötelezettségek teljesítése mellett a felmerült problémák kezeléséről, megoldásáról is.

         Bármely etnikum, nemzetiség, vagy kisebbség szabad akaratából szervezhet olyan iskolai csoportot, osztályt, vagy megfelelő létszám esetén iskolát, ahol a Nemzeti Alaptanterv előírt tananyagán túl a kisebbség, etnikum sajátos kultúráját, szokásait, hagyományát tanítják meg. Ez a csoport osztály, vagy iskola felszereltségében és személyi feltételeiben nem lehet alacsonyabb szintű, mint a normál tanulóknak szervezett iskolák átlaga.

         Ha az adott kisebbség nem igényli külön iskola, csoport létrehozását, akkor az együtt tanulás lehetősége biztosított, mindaddig, amíg az a közösségi érdekeket nem sérti.

         Nemzeti, vagy etnikai hovatartozástól függetlenül fel lehet és fel kell lépni azokkal a tanulókkal szemben, akik megsértik a közösségi viselkedés szabályait, higiéniájukkal, magatartásukkal rendszeresen zavarják, akadályozzák a pedagógiai munkát.

         A roma tanulók integrációjával kapcsolatban, ott, ahol működik roma kisebbségi önkormányzat, az iskolák fenntartóinak egyeztetniük kell az önkormányzattal a tanulók iskolai felvétele, a felmerülő problémák, és a megoldásuk ügyében.

         A roma tanulók felzárkóztatásával, tanulmányokban való segítésével kapcsolatos eszköztárat a roma kisebbségi önkormányzathoz javaslom csoportosítani.

         A kérdésben alapvetésként az egyenlő jogokat és kötelességeket helyezném, de rendelnék olyan az iskolai oktatáson túli eszközöket (támogatások, ösztöndíj stb.) a rendszerhez, ami az esélyegyenlőséget emeli.

         A másik oldalról kiemelten nem csak a romákat érintve visszaállítanám a családi pótlék, iskoláztatási támogatás jellegét. Ismételten megvonnám az igazolatlanul hiányzó tanulók családjától a támogatást, mint az volt 1998-2002 között.

         Nem élezném a kérdés roma vonatkozásait, az oktatáshoz való hozzáférés alapvető állampolgári jogából indulnék ki, és nem szankcionálnám a többnyire romákat oktató és fordítva, iskolákat, ugyanakkor törvényi garanciát adnék arra, hogy a többnyire romákat oktató iskolák személyi és tárgyi feltételei ne lehessenek gyengébbek, mint a többi iskoláé.

         Tudomásul kell venni, hogy:

·        Egyes települések lakósága tisztán roma lett, illetve lesz.

·        Egyes lakóterületeken nagyobb számban fordulnak elő roma lakosok

·        Egyes esetekben a roma lakosság is ragaszkodik a külön iskolához.

·        Nem lehet senkit, ha roma, ha nem az hátrányba hozni (hosszabb utazás, idegen közösség stb.) bizonyos esélyegyenlőségi elvek érvényesülése érdekében.

Ugyanakkor nélkülözhetetlen dolog, hogy a roma tanulókat 3 éves koruktól óvodába, iskolába járassuk, és a lehető leghosszabb reális ideig tanuljanak.

         Ki kell jelenteni, hogy az ország egyes területein a roma kérdés nem etnikai kérdés, hanem egy „elcigányosodott vegyes etnikumú” szubkultúra kérdése, így inkább szociálpolitikai kérdés.

         Az iskoláknak és az oktatásnak a halmozottan hátrányos helyzetet kezelnie kell.

         Fontos dolognak tartom a halmozottan hátrányos helyzetből a szülők iskolai végzettségét sürgősen kivenni! Diszkriminatív, bizonyos társadalmi felelősséget tudatosan az oktatásra terel, és a rászorulók egy része ennek következtében esik ki a jogos segítségnyújtásból. Ráadásul az aluliskoláztatottságot preferálja. Értelmetlen és félrevezető. Helyette a szociális helyzetet kell kritériumként értékelni.(Jövedelem, életfeltételek, családi összetétel stb.)

 

         Összegezve: kívánatos, hogy a roma és nem roma fiatalok közös iskolába járjanak, de ezt erőltetett módon nem szabad végrehajtani, és a pedagógiai munkát kell előtérbe állítani. Eszközöket, és módszereket kell biztosítani arra, hogy az a tanuló, aki nem tud együtt dolgozni, vagy haladni a többiekkel, megfelelő speciális csoportban, vagy iskolában folytathatja tanulmányait. Minden esetben biztosítani kell az iskolába járó roma és nem roma tanulók számára az optimális személyiségfejlődés és tanulás feltételeit. Aki ezt akadályozza, annak is megfelelő feltételeket kell biztosítani, de külön (speciális) csoportokban, ami nem jelent okvetlenül a fogyatékosok tanterve szerinti haladást. Nagyon fontos, hogy ez az osztály, vagy iskola nem lehet rosszabbul felszerelt, elhanyagoltabb, mint a többi tanuló iskolája.

         Abban az esetben, ha a közösség akarja, illetve ahol ezt a lakóság összetétele meghatározza, lehet etnikumi többségű, vagy tisztán roma iskola is.

 

 

Fogyatékos tanulók gyógypedagógiai ellátása az integráció tükrében.

 

Alapvetés:

         Tudomásul kell venni, hogy a fogyatékosság egy állapot, ami pedagógiai eszközökkel befolyásolható, egyes esetekben, különösen enyhébb sérülés esetén elérhető az, hogy a fogyatékos ember társadalmi megjelenésében már olyan elenyészővé válik a fogyatékosság, hogy az nem befolyásolja további életét, de a valódi fogyatékosság nem múlik el. A speciális iskola jelentősen megkönnyítheti a tanulói számára a társadalmi beilleszkedést, de nem garantálhatja a tökéletes eredményt. A tanulási idő meghosszabbítása, illetve a speciális eljárások alkalmazása nem egy egészséges, inkább egy jelentősen jobban alkalmazkodó személyiséget alakít ki.

         A valódi fogyatékosság esetében minden esetben van organikus sérülés, ami valamilyen trauma (lehet többféle, közötte például szociális is) következtében jön létre. Ugyanakkor tudni kell, hogy a tudomány mai állása szerint ezt a traumát az esetek jelentős részében diagnosztikus eszközökkel nem lehet igazolni, csak a hatások alapján lehet következtetni arra, hogy létezett, illetve a következményei fennállnak.

         Alapvetés az is, hogy a fogyatékos gyermekek oktatásának egyik legfontosabb célja a társadalmi integráció, aminek érdekében a gyerekeket nevelhetjük:

 

·        ép társaikkal közös csoportban

·        alkalmasint rendszeresen kiemelve a közös csoportból

·        speciális osztályban, vagy csak ilyen osztályokat működtető speciális intézményben

 

Alapvetés az is, hogy a fogyatékos gyermek alapvető joga a sérülés specifikus fejlesztéshez, oktatáshoz való jog. Ez a jog, a jogok hierarchiájában számos olyan jogot megelőz, az élethez, az egészséghez való joggal együtt, amelyek érvényesülése nem befolyásolja az egész további életminőségét és életvitelét, inkább a szociális komfort biztosítását szolgálja.

 

Integráció – speciális ellátás biztosítása

 

         Ahhoz, hogy a téma feldolgozására egyáltalán sor kerüljön, szakmai és törvényességi szempontból is pontosan meg kell határozni a szakterületen használt fogalmakat. Ezen a területen különösen nagy zavar uralkodik. Ez azt eredményezi, hogy ugyanaz a mondat, vagy gondolat önmagának, vagy más azonos szándékú gondolatnak ellentmond.

 

Tisztázni kell:

·        a fogyatékos kifejezést, használatát. Javaslom a fogalom rehabilitálását, mert nincs jobb helyette

·        A sajátos nevelési igény fogalom értelmezését, helyét. A jogalkotó és a fogalomhasználók akarata ellenére a fogalom a megjelenését követően rövid idővel jelentésében torzult, és a köznyelv a tanulási, magatartási zavaros gyerekek egy szűk csoportját érti alatta, arra használják, és ez zavaró

·        Az egyes fogyatékossági típusok megnevezését és súlyosság szerinti csoportosítását, fejlesztésükre kompetens szakember meghatározását: értelmi fogyatékos – tanulásban akadályozott valamint értelmileg akadályozott és nem enyhén értelmi fogyatékos, közép súlyosan értelmi fogyatékos, súlyos értelmi fogyatékos.

Gyógypedagógiai, vagy pedagógiai megsegítést igénylők: Tanulási, vagy magatartási nehézséggel küzdő (fejlesztő pedagógus megsegítés szükséges) Tanulási, vagy magatartási zavarral küzdő (disz-es, MCD POS stb. gyógypedagógusi megsegítést igényel) Tanulásban akadályozott (gyógypedagógiai fejlesztést igényel) Értelmileg akadályozott (gyógypedagógiai fejlesztést igényel).
Ehhez pontos meghatározások, lehetőleg nem IQ, hanem kompetencia alapon.

Testi érzékszervi fogyatékos:

Gyengénlátó – Vak

Nagyothalló – Siket

Beszédhibás – Súlyos beszédhibás

Autisztikus tünetet hordozó – Autista

 

Ehhez lehetne hozzárendelni a:

 

Magatartászavaros – Súlyos magatartászavaros fogalmát, meghatározását, és fejlesztésére kompetens a pszichopedagógia szakos gyógypedagógus vagy a szociálpedagógus?

 

·        Az iskolarendszer felépülését újbóli kialakítását, és szükség szerinti átszervezését. A meglévő intézmények megtartását, bázisintézmények szervezését legalább fogyatékossági típus szerint.

·        A rendszer működtetéséért felelős önkormányzati típus kiválasztását, kijelölését (javaslom a megyei önkormányzatot). A feladatellátásra minden esetben a feladat megoldásáért felelős önkormányzat kapja a pénzt, ha valakinek átadja, vagy valaki átvállalja, akkor a felelős önkormányzat adja át neki a finanszírozást. Ellenőrizzen!

·        Az EGYMI szerepének tisztázását, feladatának rendezését. Az EGYMI-k egy egy város környékén, egy önkormányzati társulás területén jól működnek, ugyanakkor szigetekként helyezkednek el, és körülöttük a „nagy semmi” van. Egy-egy EGYMI a bázis városon kívül legfeljebb 8-10 települést lát el. Az EGYMI jellegéből adódóan ott sem nyújt mindenféle szolgáltatást. Ismétlem, az egész országot lefedően kell felelős a gyógypedagógiai szolgáltatásért.

·        A határeseti területen a gyógypedagógiai segítségnyújtás területén ismét engedélyezni, és finanszírozni kell a volt „logopédiai osztályokat”, vagy „kis létszámú osztályokat” 1-4 évfolyamban a határesetű gyerekek felzárkózásának segítésére.

·        Biztosítani kell az önálló iskolát, csoportot a tanulásban akadályozottak részére, gyógypedagógus vezetésével.

·        Biztosítani kell a megfelelő iskolát, csoportokat az értelmileg akadályozottak részére

·        Lehetőséget kell adni az integrált nevelésre, de az integrált nevelés feltételeit jelentősen meg kell szigorítani. A gyógypedagógus ne csak a rehabilitációs órákat lássa el! Ez egyébként is nagy demagógia volt, hiszen pont a többi órán kell a gyp. szemlélet. Együtt - tanító kéttanáros modell+ pedagógiai munkát segítő szükséges.

·        Legyenek betartva a pedagógiai munkát segítők esetében a törvény előírásai.

·        A törvény be nem tartása, a megfelelő létszám biztosításának hiánya járjon normatíva visszafizetési kötelezettséggel, illetve más finanszív büntetéssel.

·        A szakszolgálatok és szakmai szolgáltatások ellátása csak megfelelő gyakorlattal (min.10 év) rendelkező szakemberrel legyen ellátható, ezt finanszírozzák meg, megfelelő pótlékkal.

·        A szakmai méréseknél szűnjön meg az IQ alapú elavult mérési és diagnosztizálási rendszer, kerüljön bevezetésre helyette a kulcskompetenciákon alapuló, illetve a pedagógiai méréseken alapuló rendszer.

·        A gyerekek érdeke érvényesüljön a döntésekben. A szülő, illetve törvényes képviselő számos esetben nincs birtokában a döntés meghozatalához szükséges információnak, tudásnak, és szándékán kívül a gyerek érdekével szemben dönt.

·        A szülők, családok, és a társadalom érdekében gondolják át, és szükség szerint fejlesszék a ma kollégiumoknak nevezett, hetes bentlakást biztosító gyógypedagógiai intézményeket. Oldják meg a fogyatékos tanköteles gyerekek nyári felügyeletét is.

·        Helyére kell tenni a gyógypedagógus szakma szakmai becsületét presztízsét.

 

Más területeken:

 

Felsőoktatás:

 

·        Rendezni kell a gyógypedagógus képzés helyzetét

·        Biztosítani kell a gyógypedagógiai tanárképzés szakmai és a gyógypedagógia tudomány kutatási bázisát, annak szakmai önállóságát.

·        Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a gyakorlat orientált gyógypedagógus képzésre.

·        Egy hallgató legalább két szakirányra szerezzen jogosítást egy képzési ciklus alatt.

·        A felsőoktatás vegye igénybe a szakma kívánalmait a képzett szakemberek vonatkozásában.

·        Legyen rendje a különféle képzéseknek, ne képezhessenek felsőoktatási intézmények „keresztbe” más képzéseknek, végzettségeknek. A képzések során legyen tiszta a végzettek kompetenciája (lásd: fejlesztőpedagógus!)

 

Igazgatás területén:

 

·        Szűnjön meg a vezetők öt éves kinevezési ciklusa, mellőzzék, a nem ritkán megalázó módon zajló ismételt pályáztatási eljárásokat.

·        Álljon vissza a közoktatásban a szakmai ellenőrzés, és a szakfelügyelet.

 

Pedagógus életpálya:

 

·        Legyen a pedagógus pályának megfelelő presztízse.

·        A pedagógus hivatás fokozott szellemi és pszichés igénybevétellel jár. Legyen biztosítva a korábban „megkopók” számára a megpihenés lehetősége: nyugdíj kedvezményre jogosító idő, az előnyugdíjazást megelőző 3-5 évben csökkentett munkaidőben való foglalkoztatás, kedvezményes juttatás mellett (prémium évek).

·        Az állam által garantált kulturális kedvezmények, állami garanciák például gk. vásárlásnál, hitelgaranciák.

·        Kedvezményes képzés, továbbképzés.

·        Fizikai megújulást szolgáló kaffetéria. (pl. üdülési jegy stb.)

·        Egységes kollektív szerződés, jogszabályi garanciákkal, vagy az ezt helyettesítő rendelet.

 

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Tudom, hogy nem sok, de a gondolkodás elindításának előmozdítására talán elég lehet.